Az egyenáramú motor belsejében egy gyűrű alakú állandó mágnes van rögzítve, és az áram áthalad a forgórész tekercsén, amper erőt generálva. Ha a forgórészen lévő tekercs párhuzamos a mágneses mezővel, akkor a mágneses mező iránya megváltozik, amikor a forgórészen lévő tekercs tovább forog. Ezért a rotor végén lévő kefe sarka megváltozik. A lemezeket felváltva érintkezik, így a tekercsen lévő áram iránya is megváltozik, és a keletkező Lorentz -erő iránya nem változik, így a motor tovább tud forogni egy irányban.
Az egyenáramú generátor működési elve az, hogy az armatúra tekercsben indukált váltakozó elektromotoros erőt egyenáramú elektromotoros erővé alakítsa át, amikor azt a kommutátor és a kefe kommutációs művelete vonja le a kefe végéről.
Az indukált elektromotoros erő irányát a jobb kéz szabálya határozza meg (az indukciós mágneses vonal a tenyérre, a hüvelykujj a vezető mozgási irányára, a másik négy ujj pedig a a vezetőben az indukált elektromotoros erő iránya).
A vezető&erejének irányát a bal oldali szabály határozza meg. Ez az elektromágneses erõpár olyan pillanatot képez, amely hat az armatúrára. Ezt a pillanatot elektromágneses nyomatéknak nevezik egy forgó elektromos gépben. A nyomaték irányát az óramutató járásával ellentétes irányba forgatva próbálja az armatúrát az óramutató járásával ellentétes irányba forgatni. Ha az elektromágneses nyomaték képes leküzdeni az armatúra ellenállási nyomatékát (például a súrlódás és más terhelési nyomatékok okozta ellenállási nyomatékot), akkor az armatúra az óramutató járásával ellentétes irányba foroghat.